Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át / részlet...
Drágám!
Nehéz belekezdeni abba, amit mondanom kell. Nagyon sok mindent végig-
gondoltam, hogy találjak valamilyen megoldást...
Végül rátaláltam egy apró gondolatra, egy zenei hasonlatra, és ennek a se-
gítségével tisztán kikristályosodott bennem valami. Ettől megnyugodtam egy
kicsit, ha nem is voltam tőle nagyon boldog, s most szeretném megosztani
veled, amire rájöttem. Bocsásd meg, hogy újabb zenei előadás következik.
Kérlek, türelemmel viselj el még egy zeneórát.
A klasszikus művek leggyakrabban használt műformája a szonáta. Szinte
minden szimfónia és koncert ezen alapszik. A szonáta három részből áll: a
kezdő részből, avagy témabemutatásból, amelyben a zeneszerző apró témá-
kat, gondolatokat, dallamfutamokat sorakoztat fel, sorban felmutatja őket;
azután jön a feldolgozás, ebben a kis motívumokat, zenei ötleteket kiteljesí-
ti, körbejárja, sokszor a (vidám) dúr hangnemből átvált a (szomorú) moll-
ba, és vissza, közben a legbonyolultabb módon összeszövi e dallamokat; míg
végül jön a visszatérés, amelyben diadalmasan megismétli a középrész tel-
jessé formált, gazdag anyagát.
Most azt kérdezed, hogyan jön ez a kettőnk dolgához, hacsak rá nem jöttél már.
Úgy látom magunkat, mint akik elakadtak egy véget nem érő bevezető rész-
ben. Kezdetben minden élvezetes volt, a gyönyörűség maga. Egy kapcsolat-
nak ez a része az, amikor az ember a legjobb formájában mutatkozik meg:
szellemes, elragadó, izgatott és izgató, érdeklődő és érdekes. Ekkor oldott
vagy és szeretetre méltó, mert még nem mozgósítod a védelmi rendszeredet,
s ezért a partnered meleg, érző emberi lényt ölelhet benned, nem pedig egy
óriási kaktuszt. Ez a kölcsönös örömök ideje. Nem csoda, hogy annyira
kedveled a kezdeteket, hogy az életedet mindenáron örökös újrakezdések lán-
colatává szeretnéd tenni.
A kezdetek azonban nem nyújthatók el az örökkévalóságig; nem lehet foly-
ton visszamenni a kályhához. Az indulás után el kell jutni valahova, fejlőd-
ni kell - különben beáll az unalom, s azzal vége is mindennek. Csak unal-
mat ne - mondod te, s azonnal odébbállsz, változatosságot keresel, más em-
bereket, más helyeket, hogy azután úgy térhess vissza egy kapcsolathoz,
mintha az új lenne, mintha mindig újra lehetne kezdeni.
Mi fejlődés helyett újra meg újra elölről kezdünk mindent. Időnként szük-
ségszerű, üzlet-diktálta távollétek választanak el bennünket, amelyek kemé-
nyen megviselnek két olyan embert, akik annyira közel állnak egymáshoz,
mint mi. Néhányszor azért váltunk külön, mert te úgy vélted, olyan hely-
zeteket kell teremtened, amelyekben folytonosan újjáteremtheted az annyira
vágyott újdonság élményét.
Nyilvánvaló, hogy a zenei középrész, a kidolgozás, nem kedvedre való. Hi-
szen ebben fedezhetnéd fel, hogy csupa olyan elvvel vetted magad körül,
amelyekről óhatatlanul kiderül, hogy egyszerűen használhatatlanok, akár-
mennyi szellemi energiát és alkotóerőt ölsz is beléjük. Vagy még ennél is
rosszabbra jönnél rá: hogy belekezdtél valami nagyszerűbe, mondjuk egy
szimfóniába, de a részleteit ki kell dolgozni: mélységet kell neki adni, a kü-
lönálló részeket gondosan össze kell illeszteni, úgy, hogy egymást is gazdagít-
sák, többek legyenek, mint külön-külön voltak. Ha a könyvírással akarnék
párhuzamot vonni, azt is mondhatnám, hogy ez az a pillanat, amikor az
ötletet meg kell írni, művé kell formálni, vagy elvetni mint alkalmatlant.
Mi ketten bizonnyal messzebbre jutottunk együtt, mint az valaha is a
szándékodban állt. Szerintem azonban hamar megálltunk ezen az úton;
nem tettük meg az ésszerűen kínálkozó és még többet ígérő lépéseket. A
kezdetek utáni elmélyülés és kiteljesedés helyett mindig leragadtunk valahol a
kezdeteknél. Rá kellett jönnöm, hogy ha éveket töltenénk is együtt, akkor is
csak próbálkoznánk, és soha nem élhetnénk a szellemi fejlődésünk teljes le-
hetőségével, ami bámulatosan hasonló érdeklődésünkből adódik, mert az
együttlétünkből hiányzik a zavartalan folytonosság. Tehát, hiába becsüljük
saját lelki fejlődésünket olyan sokra - így soha nem fogunk eljutni a kitel-
jesedésig, pedig meg tudnánk tenni.
Mindkettőnk előtt ott lebeg valami eljövendő gyönyörűség víziója. Mégsem
válthatjuk valóra ezt a vágyképet. Én védelemből magad elé emelt falaid
előtt rostokolok, te pedig egyre többet és többet húzol fel belőlük magad kö-
ré. Hiába vágyakozom arra, hogy még gazdagabban és teljesebben élhes-
sünk; amíg együtt vagyunk, te mindig megfogod találni a módját, hogy aka-
dályokat gördíts az utunkba. Mindketten csalódottak vagyunk: te szeretnél
még hátrébb húzódni tőlem, de nem megy, én pedig nem tudok előre halad-
ni; így állandó harcban, felhőkkel és árnyakkal teli légkörben töltjük azt a
kevés időnket, amelyet számunkra engedélyezel.
Gyakran okozol nekem - így vagy úgy - fájdalmat azzal, hogy megállás
nélkül - változatos módokon, olykor kegyetlenül - érezteted az ellenálláso-
dat velem szemben. Úgy szegülsz szembe velem és a kettőnk között gyönyö-
rűségesen formálódó valamivel, mintha szörnyeteget látnál bennünk.
Az együtt töltött időnkről naplót vezetek. Most nagyon alaposan végigolvas-
tam. Elszomorodtam, sőt meg is döbbentem, de mindenképpen hasznos volt,
hogy szembenéztem a valósággal. Július első napjai és a rákövetkező ötven nap
volt az egyetlen igazán boldog időszak a kapcsolatunkban. Az volt a kezdet, és
az valóban csodaszépen alakult. Azután hirtelen-vadul, számomra érthetetle-
nül többször is elváltunk időről időre, és amikor visszatértél, tőlem való húzó-
dozásaidból ugyanezt a vad, védekező elutasítást éreztem ki.
Az is boldogtalan állapot, ha elmész, és ezért nem vagyunk együtt; de az is,
hogy ha itt vagy, mégis mintha valahol másutt járnál. Lassan bőgőmasina lesz
belőlem, mert muszáj sírnom; mintha a sajnálattal válthatnám meg a kedves-
séget. Pedig tudom, hogy még nem süllyedtem odáig, hogy sajnálatra szoruljak.
Amikor azt mondtad, hogy nem halaszthatod el a randevút, és nem segít-
hetsz nekem aznap, mert úgy vélted, hogy "nem szereted az ilyesmit", akkor
rájöttem az igazságra. Mintha lavina zúdult volna a fejemre. Én képes va-
gyok kendőzetlenül szembe nézni a valósággal, de ezt nem lehet sokáig bírni.
Bármennyire szeretném is, ez így nem mehet tovább. Többet nem tudok
elviselni.
Remélem, hogy amit mondok, nem az egyezségünk felrúgásának tekinted,
hanem inkább az általad kezdeményezett sok-sok lezárás, befejezés folytatá-
saként. Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy ennek így kell lennie. Be kell
ismernem, felsültem azzal az igyekezetemmel, hogy megértessem veled, mi-
lyen öröm valakihez tartozni.
Richard, szívbéli barátom, mindezt halkan, gyengéden és szeretettel mon-
dom neked. Ezek valóságos érzések, nem lepleznek semmiféle rejtett hara-
got! Nem vádollak, nem hibáztatlak, nem hárítok rád semmit. Csak szeret-
ném megérteni, ami történt, és véget vetni a fájdalomnak. Csak azt mon-
dom el, amire önmagam ellenére rá kellett ébrednem: te meg én soha nem
jutunk el a fejlődés szakaszába, még kevésbé a nagyszerű végkifejletig: egy
kiteljesedett kapcsolat csúcsáig.
Ha valaha is éreztem olyat, hogy rátaláltam valamire, aminek a kedvéért
érdemes korábbi korlátaimat, beidegződéseimet áthágni, és elmenni a végső-
kig, akkor ezt a kettőnk kapcsolatában éreztem. Úgy vélem, nem kell szé-
gyenkeznem amiatt, hogy talán túlságosan sokáig arra törekedtem, hogy
megmentsem ezt a kapcsolatot. Inkább büszke vagyok magamra; arra, hogy
felismertem, micsoda ritka, csodás lehetőség állt előttünk, amíg valóban fenn-
állt, és a szó legtisztább és legnemesebb értelmében mindent beleadtam, hogy
el ne veszítsük ezt a lehetőséget.
Ez vigasztal most. Mert a kapcsolatunk lezárásának ebben a szörnyű pilla-
natában becsülettel mondhatom, hogy most már semmilyen módot nem látok
arra, hogy belépjünk abba a csodaszép jövőbe, amely hajdanán előttünk állt.
A fájdalom ellenére is boldog vagyok, hogy megismerhettelek, és egyáltalán
nem mindennapi perceket tölthettem veled. Soha nem fogom elfelejteni ezt
az időt. Sokat fejlődtem melletted, tanultam tőled, és tudom, hogy én is jó
hatással voltam rád. Mindketten jobb emberek lettünk azáltal, hogy össze-
hozott bennünket a sors.
Talán nem a legjobbkor, de eszembe jutott még egy sakk-hasonlat. A sakk
olyan játék, amelyben már a kezdetkor, a kibontakozás pillanatában min-
denki számára világos a cél: egy olyan középjáték, amelyben megindul és ki-
élesedik a harc, amelyben mindkét fél áldozatokat szenved, és mindkét fél
erői megfogyatkoznak; majd a végjáték, amelyben az egyik fél csapdába ejti,
és harcképtelenné teszi a másikat.
Szerintem te úgy fogod fel az életet, mint egy parti sakkot, én pedig úgy
látom, mintha szonáta lenne. Amiatt, hogy másként gondolkozunk, a király
is meg a királynő is áldozatul esik, és a muzsika is elhal.
A barátod vagyok most is, és tudom, hogy te is a barátom vagy. Gyengéd,
mély szeretettel és igazi tisztelettel teli szívvel küldöm el neked ezt a levelet, s
tudhatod, hogy valóban így érzek. Ugyanakkor határtalanul szomorú is va-
gyok, hogy a mi ígéretes, ritka szép, csodálatos lehetőségünk beteljesítetlen
maradt.
Neale Donald Walsch: Egységben Istennel
Ragadd meg a kegyelem pillanatát!
Eljött a döntés ideje.
Itt a választás órája. A fajoddal együtt keresztúthoz érkeztél.
Az előttetek álló napokban és hetekben, hónapokban és években el fogjátok
dönteni, milyennek akarjátok az életet a bolygótokon - vagy, hogy egyáltalán
akartok-e életet a bolygótokon.
Esetleg úgy döntötök, hogy továbbra is a magatok által teremtett Illúziót élitek,
mintha valóságos volna. Vagy inkább úgy határoztok, hogy kiléptek az
Illúzióból, illúziónak tekintitek, és arra használjátok, hogy megéljétek a
Földön a mennyországot és annak Végső Valóságát, Akik Valójában Vagytok.
Így szól az üzenetem a világnak:
Létrehozhattok egy új civilizációt. Megújíthatjátok a világot. Tiétek a
választás. Itt a pillanat. A kegyelem pillanata.
Használjátok ki ezt a pillanatot!
Ragadjátok meg ezt a napot!
Kezdd ébredéskor azzal, hogy annak látod magad, Aki Valójában Vagy, annak
magasztalásával, aki voltál és aki a belátható és beláthatatlan jövőben - a
Most örökkévaló pillanatában - leszel. És a kegyelemnek ebben a pillanatában
kezdd annak kiválasztásával, hogy többé válj, mint valaha is voltál, vagy
valaha is álmodtál róla; nyúlj az elérhetetlenért, és emlékezz, hogy semmi nem
elérhetetlen.
Tekintsd magad a világot beragyogó fénynek. Nyilvánítsd magad annak. Jelentsd
ki a szívednek, majd a szíveden át mindenkinek. Legyenek a tetteid a
kijelentéseid. Töltsd meg szeretettel a világodat!
Tudd, hogy te vagy a megváltó, akire mindenki várt és mindenkit megmentesz,
akinek megérinted az életét minden olyan gondolatuktól, amelyek megtagadnák
létük és lényük csodáját és az Istennel való örök egyességük
dicsőségét.
Tudd, hogy gyógyítani jöttél. Hogy meggyógyíts
egyet, sokakat, egy egész világot. Nincs más oka az ittlétednek.
A mesteri tudás felé tartasz, ideje célhoz érned. Öleld magadhoz a szent
pillanatot! Így szól az üzenetem, de nem csak ennyi.
Légy ezen a világon, ne fordítsd el a tekintetedet. A spiritualitás ne azt
jelentse, hogy keresel egy barlangot és mindörökre elrejtőzöl a mélyén. Légy
ezen a világon, de ne belőle való. Élj az illúzióval, ne pedig benne. Ám ne
hagyd a sorsára, ne vonulj ki a világból. Nem ez a módja egy jobb világ
teremtésének, és nem ez a módja annak, hogy megtapasztald az éned
legmagasztosabb részét.
Ne feledd, a világ számodra teremtetett, hogy legyen olyan közeged, ahol
megtapasztalhatod magad annak, Aki Valójában Vagy.
Itt az idő, hogy így cselekedj. A világ, amelyet teremtettetek, hamarosan
elillanhat a teremtésből, ha továbbra is hagyjátok a régi kerékvágásban haladni
a dolgait, amíg ti járjátok a magatok útját, csakis a mindennapi
tapasztalataitokkal foglalkoztok, és alig-alig törekedtek újjáteremteni magatok
körül a nagyobb élményeket és tapasztalatokat.
Nézzétek meg a titeket övező világot! Hallgassatok az iránta érzett szeretetetekre!
Hagyjátok, hogy megmondja, a világ mely részét kívánjátok megújult formában
újjáteremteni. Aztán fogjátok a néktek adatott eszközöket és lássatok hozzá az
újjáteremtéshez. Forgassátok a társadalmatok eszközeit: a vallás, a nevelés, a
politika, a gazdaság és a spiritualitás' eszközeit. Ezekkel az eszközökkel
kijelentéseket tehettek, súlyos és nagy erejű kijelentéseket arról, Akik
Vagytok.
Ne higgyétek, hogy nem keverhető a spiritualitás és a politika. A politika a
megnyilvánult spiritualitás.
Ne higgyétek, hogy a gazdaságnak semmi köze a spiritualitáshoz. A gazdaságotok
feltárja a szellemiségeteket.
Ne gondoljátok, hogy a nevelés és a spiritualitás két különálló dolog. Mert azt
tanítjátok, Akik Vagytok - és ha ez nem spiritualitás, akkor mi lenne az?
És ne higgyétek, hogy a vallás és spiritualitás nem egy és ugyanaz. A
spiritualitás hidat ver a test, a szellem és a lélek közé. Minden igaz vallás
hidat épít, nem pedig falat emel.
Legyetek hát hídverők! Szüntessétek meg a vallások, a kultúrák, a fajok a népek
közötti szakadékokat! Kössétek össze, ami szétválasztatott!
Becsüljétek meg otthonotokat a világegyetemben, és legyetek jó gondnokai.
Védjétek a környezeteteket! Újítsátok meg az erőforrásokat és osztozzatok meg
rajtuk!
Dicsérjétek azzal a ti Isteneteket, hogy dicséritek egymást. Lássátok meg
mindenkiben Istent és segítsetek hozzá mindenkit, hogy meglássák magukban
Istent. Vessetek véget egyszer és mindenkorra a megosztottságnak és a
versengésnek, a harcaitoknak és a háborúitoknak, a gyilkolás minden fajtájának.
Vessetek véget! Végezzetek vele! Végül minden civilizált társadalom megteszi.
Így szól az üzenetem, de nem csak ennyi.
Ha igazán meg akarjátok tapasztalni a legmagasztosabb elképzelésetek világát,
akkor feltétel nélkül kell szeretnetek, önként osztoznotok, nyíltan beszélnetek
és együttműködésben teremtenetek. Nincs helyük rejtett céloknak, a szeretet
korlátozásainak, semmi titkoltnak.
Döntsetek úgy, hogy igazán Egy vagytok, hogy ami jó másnak, az nektek is jó,
ami rossz másnak, az nektek is rossz, hogy azt teszitek másokkal, amit
önmagatokkal, és hogy amit nem tesztek mással, azt önmagatokkal sem teszitek.
Lehetséges, hogy így cselekedjetek? Képesek az emberi lények ilyen kiválóságra?
Igen! Bizony mondom, igen, ezerszer is igen!
És ne aggódjatok, hogy nem maradt abból,ami nem vagytok; elegendő
a viszonyítási mező megteremtéséhez, ahol megtapasztalhatjátok, Akik Valójában
Vagytok. Az egész Univerzum a viszonyítási mezőtök! Ahogy az emlékezetetek is.
Az idősebbek és a bölcsebbek gyakran intenek titeket, hogy emeljetek
emlékműveket, jelöljetek ki különleges napokat és alkossatok ünnepélyes
szertartásokat megemlékezésül a múltatokra - a háborúitokra, a
holocaustjaitokra és valamennyi szégyenteljes pillanatotokra. Miért kell
ezekről megemlékezni? Miért kell megőrizni a múltat? És az öregek azt fogják
mondani: ;hogy ne feledjünk.;
Mélységesebben igaz a tanácsuk, mint gondolnátok, mert ha az emlékezetetekben
hozzátok létre a viszonyítási mezőt, azzal fölöslegessé teszitek, hogy a
jelenetekben tegyétek meg. Igazán elmondhatjátok: soha többé, és
pontosan így is érthetitek. Ennek kinyilvánításában a becstelenség pillanatait
használjátok a kegyelem legbecsesebb pillanatainak létrehozására.
Képes ilyen kijelentésre a fajotok? Felidézheti az emberi faj önmagát olyannak,
mint amikor minden gondolatában, szavában és tettében Isten képét és hasonlatosságát
tükrözte? Képesek vagytok ilyen kiválóságra?
Igen! Bizony mondom, igen, ezerszer is igen!
Az ilyen létezésre teremtettetek, ilyennek létesült az élet, mielőtt
belevesztetek volna az Illúziókba.
Még nincs késő. Nem, közel sincs késő. Ilyen dicsőséges és csodás lények, mint
ti, megtehetik és megélhetik. Bizony, lehettek a szeretet.
Veletek vagyok. Mindig és mindenhol. Ez a jelenlegi közlés vége, de soha nem ér
véget az együttműködésünk, az együttes teremtésünk, az egyességünk. Mindig is
beszélgetni fogtok Istennel, és mindig egyességben lesztek Istennel.
Mindig veletek leszek, az idők végezetéig. Hiszen Én vagyok ti, ti vagytok Én.
Ez az igazság, és minden más Illúzió.
Folytasd hát az utat, barátom, folytasd az utat! A világ arra vár, hogy
meghallhassa a te megváltó üzenetedet.
Ez az üzenet az életed, amilyennek megéled.
Te vagy a próféta, akinek eljött az ideje. Mert amit ma igaznak nyilatkoztatsz
ki az életedről, az a tévedhetetlen megjövendölése az életed holnapi
igazságának. És ez avat prófétává.
Meg fog változni a világod, mert úgy döntesz, hogy megváltoztatod. Gyógyítóbb
erejű a műved, mint gondolnád, és a hatásköröd messze meghaladja a holnapot.
Mindez igaz, mert a döntésed értelmében lehetővé teszed, hogy a Velem való
egyességed csodája megnyilvánuljon benned, a személyedben és azon át. Dönts így
gyakran, és hozd el a világomnak a békét.
Légy a békém eszköze!
Ahol gyűlölet terem, vess szeretetet; Ahol sérelem, ott megbocsátást; Ahol
kétség, ott hitet;
Ahol kétségbeesés, ott reményt; Ahol sötétség, ott fényt;
Ahol bánat, ott örömöt; ne arra törekedj, hogy vigasztaljanak, inkább légy a
vigasz; ne arra, hogy érts, inkább hogy megértsenek; ne arra, hogy szeress,
inkább légy a szeretet.
Mert a szeretet az, Aki Vagy, és aki mindig voltál. Mindig is így volt, így van
és így lesz.
Kerested az igazságot, amellyel élheted az életed, és Én ezúttal is megadom
neked.
Légy a szeretet, Én Szerettem.
Légy a szeretet, és véget ér hosszú utazásod a mesteri tudáshoz, és máris útnak
indulsz megint, hogy másokat is a mesteri tudáshoz kalauzolj. Mert a szeretet
minden, aminek te Én, Mi lenni rendeltettünk.
Úgy legyen.
Maryam
Meleget viszek
Álmodó szemeim rád csukón hagyom
Gondolatom végtelen spirál
Felkúszva az éjbe nyúlón
Melléd bújva megtalál.
S míg a szuszogó lég órákat terít
Takaród alá bújom testemet
Osonva pillanatot lopok
Meleget viszek Neked.
http://www.youtube.com/watch?v=afy3kk39eUM
Forráshely: http://maryam.honlapepito.hu/
Maryam
Érintetlen érintés
Ott vagyok...
Hisz messziről is látlak
Nélküled még a fák is fáznak
Kuporogva rázzák gallyazott életük
Távolodba lépve ringatják képzetük.
Ott vagyok...
Éber gondolatodba fűzve
Összekulcsolva, lelkedre tűzve
Ahogy csorgó tegnapok érnek a mába
Beléd némulok, érintetlen érintésedbe zárva.
Petőfi Sándor
Kép:Kokárdavirág
Szabadság,szerelem!
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Pest, 1847. január 1.
http://www.youtube.com/watch?v=zoGAEs9RbOs
Sólyomfi Nagy Zoltán
Karod óvó kosarában
Vadló ha száguld a szélben
hullámzón lobog sörénye
patája hangosan dobban
felszabadult nyerítése
Patak ha zúdul a hegyről
ki fékezhetné folyását
tükrében napkorong csillan
ki törné meg ragyogását
Szemednek fénye ha izzik
elhamvaszt minden sötétet
fáradó lelkemnek mindig
te nyújtasz jó menedéket
Örvénylő viharok dúlnak
hegyek közt, amerre járok
utak után nyugovást csak
ölelésedben találok
Karod óvó kosarában
enyhül bús szívem fájdalma
homlokom válladra hajtom
s hajtod homlokod vállamra
Papp Lajos szívsebész professzor üzenete
Fényképezte: Tóth Béla Ottó
Szeretetben Testvéreim, Magyarok!
Összefogás. Kivel? Kikkel? Ki ellenében? De kivel fogjon össze a magyar? Kik
vagyunk, honnét jöttünk? Vajon ide sodort a szél valahonnét Ázsia belső
területeiről, vagy másként van ez? Az összefogás első kérdése: kivel? A
válasz egyértelmű: a teremtő Istennel! A teremtő Isten mindannyiunkat
meghatározott céllal és feladattal küld e földi mindenségben.
Mindannyiunknak, kivétel nélkül feladata van. Nem véletlenül születtünk ide
a Kárpát-medencébe, nem véletlenül nyelvünk a magyar, nem véletlenül vagyunk
itt magyarok. Nekünk itt van feladatunk, nekünk a Jóisten azt jelölte ki,
hogy a földi mindenség megtartásában a Kárpát-medencét örök időkig
megtartsuk annak, amit a Jóisten nekünk és a világnak szánt.
Mi a Kárpát-medence? Kárpát-medence Isten tenyere, Isten kelyhe, ami az itt
élő embereknek lehetőséget ad arra, hogy itt a földi létben a legnagyobb
emberi örömmel és boldogsággal éljen és eleinknek is ez volt a célkitűzése.
Tudják-e azt, hogy a modern tudományok a legutóbbi 10-15 évben milyen
felfedezésekkel áldott meg nemzetünket olyanokkal, amelyek a mai modern
világban mindenki számára elfogadható. Legalábbis a materialistákat
beleértve a mindenekben ők is benne vannak. A teremtő Isten nem csak
szellem, az anyagot is ő teremtette, tehát az anyag az nem Isten ellen való.
De ezek a materialisták, akik természettudományos alapokon vitatkoztak a
magyarság eredetéről, nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a modern
tudományok egyike a genetika, ezen belül az archeogenetika az elmúlt 10
évben fantasztikus ismereteket adott nekünk.
Kérem, hogy fegyverkezzünk föl nem csak lelki erővel, hanem tudással is! Ez
a tudás segít bennünket abban, hogy visszanyerjük önbecsülésünket,
tartásunkat, magyarságtudatunkat.
Mióta vagyunk a Kárpát-medencében? Honnét jöttünk? Avagy itt vagyunk ősidők
óta? Ezeket a kérdéseket a történészek, az archeológusok próbálják
megválaszolni, most az archeogenetika jött segítségül, mert kérem akinek
lehetősége van, jegyezze föl ezt az újságot, ez a SCIENCE. A Science a világ
tudományos újságjainak az első 2-3 megnevezett fontos újságjához tartozik. A
Science 2000 november 10-i számában megjelent egy 17 professzor által írott
cikk. (Mindig az első szerző alapján tudják előkeresni, ezt a szerzőt úgy
tudják előkeresni, hogy SEMINO.)
Semino és munkatársai genetikával, ősgenetikával foglalkozó professzorok az
Amerikai Egyesült Államokból, Olaszországból, Lengyelországból, Ukrajnából,
Horvátországból, Romániából és sorolhatnám. Magyarországról nem volt a
tudósok közül senki. Tehát 17 tudós föltette azt a kérdést, hogy Európa
őslakossága, az ős európai gének különböző ma élő népek fiaiban milyen
arányban szerepel? Magyarul: az ősgén, ami nem mást jelent, mint Krisztus
előtt 35 ezer, 40 ezer évvel itt élők genetikai kódját az európai
népességből mely népek hordozzák legmagasabb arányban. Magyarul a kérdést
úgy lehet föltenni: kik képezik Európa őslakosságát?
Az eredmény döbbenetes! Ez Y kromoszóma meghatározás, tehát a férfi
kromoszóma kutatható jobban, mint a női kromoszóma. Azért, mert a férfi
kromoszóma egyik lábát elvesztette, a férfi kromoszóma könnyebben utol lehet
érni és bármilyen sejttöredékből meghatározható, míg a női kromoszóma
vizsgálathoz év mitocondrium kell. Itt be is fejezem a szigorúan tudományos
tények boncolgatását. Hanem az eredmény a kérdés tehát európai ős genetikai
állományt mely nép és milyen arányban hordoz? Az Y kromoszóma kutatás
alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a ma itt élő, csonka
Magyarországon élő, tehát a teremben jelen lévő sokadalom 95 %-ában jelen
van az európai ősgén. Magyarul azt jelenti, hogy genetikus vonatkozásban a
magyar lakosság 95 %-ban őseurópai gént hordoz.
Legalább olyan érdekes, hogy vajon a többi európai népesség milyen arányban
hordozza az európai ősgént? És néhány korábban megválaszolatlan kérdésre is
választ kapunk, mert a magyarságnak egyetlenegy nép volt az elmúlt ezer
évben barátja, aki minden elkötelezettség nélkül segített bennünket, kik
ezek? A lengyelek! Tehát kik hordozzák az európai ősgént a magyarok után
magas százalékban a lengyelek, a horvátok és a Kelet-Kárpátokon túli
ukránok. De ezek a népességek csak 60-50%-ban, míg a többi töredéke sem
képviseli a jelen létükben az európai ősgént.
Ez a tudományos megállapítás sokkolta a világot, a magyar akadémikusok egy
részét. De nagyon érdekes, egy Szabó Mihály nevű akadémikus genetikus
professzor az általa elvégzett vizsgálatokkal mindezt megerősítette. Sőt,
mondok jobb hírt, maga Czeizel Endre, a balliberális oldal nagy genetikusa
is mindezt megerősítette. Kérdezem én, miért nem tudnak róla, miért nem
közvetítették a televíziók, a rádiók ezeket az információkat? Elárulok
valamit, foglalkoznak vele. Tudniillik a Magyar Tudományos Akadémiának a
legnagyobb problémája az, hogy nem tudja megmagyarázni az 5 %-ot, miért csak
5 % hordozza a keleti géneket, az ázsiai géneket? Ezzel foglalkoznak és
nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni, mert tessék csak figyelni! Vagy az nem
igaz, hogy amikor Árpád hazajött, akkor csak mindössze 150-200 ezer magyar
ajkú, magyar genetikai állománnyal volt itt, vagy - mert ez valószínű, hogy
igaz -, akkor a másik oldal sokkal érdekesebb. A bejövők visszahozták a
géneket. Magyarul: akkor ők v alamikor elmentek és visszajöttek.
És máris nagyon szépen kérem, akinek ceruzája van, szintén jegyzeteljen,
mert egy észak-olasz professzor Michelangelo Naddeo, Michelangelo, könnyű
megjegyezni a nevet: nem a szobrász, hanem a ma élő professzor, aki
archeológiával, népművészettel és a rovásírással és a nyelvekkel
foglalkozik, megjelentetett egy testes könyvet, aminek a címe Magyars... are
back home. Tehát a Honfoglalás nem más, mint a magyarok visszajövetele.
Mit állít ez a professzor egy könyvön keresztül? Hogy Krisztus előtt
5000-ben itt a Kárpát-medencében egy magas kultúra létezett, amely anyajogú
társadalmat épített és igen magas szinten állt a művészetekben, igen magas
szinten művelte mindazon kézműves szakmákat, amelyet a Földanya nekünk
megőrzött immár 7000 éven keresztül. És mit állít ez a Naddeo Michelangelo?
Végig követi a világ különböző tudósai által feltárt archeológiai és
nyelvemlékek alapján, hogy hogy terjedt el a Kárpát-medencéből ez a kultúra,
és hogy kanyarodott vissza, hogy ment el Ázsiába és hogy jött vissza
Ázsiából a magyar kultúra.
Aki még mindig nem talált elég meggyőző érvet, az legyen olyan kedves a
hiányzó láncszemet Arianitől olvassa el, de aki még mindig bizonytalan, az
pedig Heribert Illig műveit kapargassa meg, Pap Gábor sok segítséget adott
ehhez, az a bizonyos Kitalált középkor című munkája mindenesetre
gondolatébresztő. És itt a történelemórát befejezem.
Összefogás. A Jóistenen kívül kivel? Hát őseinkkel! Itt, ebben a gyönyörű
helyen, amit Kárpát-medencének hívunk, fellelhetők őseink hagyatéka. Miért
most, miért mai napság derülnek ki ezek a dolgok, azért, mert mindennek
választott ideje van. A kizökkent idő visszazökkenni látszik és itt minden
egyes magyar lélek képességgel és feladattal bír, hogy ezt az időt, ezt a
kizökkent időt helyreállítsa.
De mi a mi nagy problémánk? Az, hogy elfelejtettük őseink hagyatékát és
elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Itt hátam megett föl van írva az
Újszövetségnek két parancsa. Az egyik, ami az Istenre vonatkozik, a másik,
ami az embertársunkra vonatkozik. Ez a szó, egyetlen szó, mind a két esetben
ugyanúgy kezdődik: "szeresd a te Uradat", "szeresd felebarátodat". Hogy kell
szeretni felebarátunkat? János evangéliuma egyértelműen fogalmaz:
"szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, ahogy szeretett
Krisztus bennünket, föláldozta érettünk az ő életét". A magyarság az
őskultúrájában a szeretetre épülő, befogadásra épülő kultúra volt és mi
nagyon nehezen, de ebben az elmúlt borzalmas ezer is megtartottuk a
szellemiséget, hiszen a Szent Korona tan nem más, mint a befogadás tana, a
szeretetre épülő, egymás mellett élő társadalom tana.
Én, mint gyógyító ember természetesen nem leszek történész, nem leszek
régész, nem leszek nyelvkutató. Én egy dolgot kutattam az életemben,
korábban az emberi szíveket szerettem volna meggyógyítani, de amikor
rájöttem, hogy nem lehet elég a megbetegedett szíveket meggyógyítani, mert
nincs olyan erő, ami a beteg szíveket ilyen tömegesen meggyógyítsa, akkor
elkezdtem kutatni, hogy mi az oka, hogy ennyi ember szíve betegszik meg
ebben a hazában ott, ahol legjobb az éghajlat a földön, ahol a táplálék
gyógyszerként fogyasztható, ahol édesvízben fürdünk, ahol édes vízzel el
vagyunk árasztva, ahol minden megadatott, ami a teljes emberi élethez
szükséges. És egy döbbenetes kutatási eredményre jutottam. Mi a legfőbb baj,
hogy-hogy ilyen körülmények között elsők között vagyunk Európában
szív-érrendszeri betegségekben, első a daganatos betegségek halálozásában.
Csak az elmúlt húsz évben ötszörösére nőtt a középkorú férfiak daganatos
betegség okozta halálozása. Elsők vagyunk öngyilko sságban és mind-mind ez
egy csokorba fogható, valami bennünk hibádzik.
Ezer éve mi megpróbáltunk Nyugat-Európához idomulni. Nyugat-Európa mire
épült fel? Az un. euro-atlanti vagy görög-római műveltség és a
zsidókrisztiánus vallás mire épült fel? Ők uralkodók, ők leigázók és mi
megpróbáltunk aszerint élni, ahogy a nyugatiak élnek.
Kedves magyar Testvéreim!
Az összefogás azt jelenti, hogy elfelejtjük ezt a kultúrát és visszatérünk
az ősi kultúránkhoz. Ez pedig a szeretetre alapuló, minden magyart befogadó,
minden idegent elfogadó kultúra, mert a mi földi küldetésünk a velünk együtt
élő népek jó útra vezetése, tanítása, a szeretet ösvényére való terelése.
Kivel kell összefogni? A teremtő Istennel és meg kell hallani az új
szövetség üzenetét: szeresd embertársadat, mint tenmagadat! Azért vagyunk
betegek, mert mi gyűlölködni próbáltunk. Ezer éve megosztva vagyunk
vallással, bőrszínnel, származással, pártpolitikai megosztottságban vagyunk,
és a magyar ember amikor gyűlöl, akkor magát teszi tönkre. Mert sem
genetikusan, sem földi küldetése miatt ez nem az ő világa. Nekünk a Magyarok
Szövetségének helyre kell állítani a kibillent idő, az idegen kultúra
majmolása helyett a magyar kultúrát, a magyar érzésvilágot. Aki szeretni
tud, az önmagát tudja gyógyítani és embertársát. A legnagyobb gyógyító erő a
szeretet és ezzel fejezem be.
A szeretetnek három megnyilvánulása van. Az érosz, a testi szerelem vonzódik
egymáshoz a növényvilágban is az állatvilágban is az utódlást erősítő erő.
Ez ugyanígy van az állatvilágban is, az emberben is. Nem tudunk mit tenni
ellene, vagy nem sokat. A fília a barátság növény és növény, állat és állat,
ember és ember között ez mag van. Ezt úgy hívják ember és ember között:
lelki barátság. De ezt mindannyian tapasztalják, ma barátom lett,
kutya-macska barátság és valaminek okán egymásnak esik nem csak a kutya a
macskával, hanem a kutya a kutyával, macska a macskával, magyar a magyarral.
Mi a harmadik? A legmagasabb szintű szeretet. Ez nem más, mint az agapé, az
ingyen kegyelem adásának képessége. Az ingyen kegyelem azt jelenti, ha velem
bárki bármi rosszat tesz anélkül, hogy helyrehozná, én őt szeretem. Nem
várok érte sem elismerést, sem üdvösséget, hanem én az Isten teremtette lény
fölemelkedem a krisztusi szintre, mert aki engem megöl, aki meggyaláz, aki
apáimat, anyáimat megölte, meggyalázta, annak is képes vagyok kegyelmet,
megbocsátást adni. Erre a szintre kell visszakerülni a magyarságnak és
minden illúzióval le kell számolni!
Mert minden, ami szétszakít, legyen az párt, vallás, az a magyar érzelem és
gondolatvilágtól távoli. Egy Istenünk van, egy Nemzetünk van, egy Hazánk
van. Összefogni az Istennel és magyar a magyarral, ez a feladat!
Isten áldja meg Önöket!
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor beszéde Kunszentmiklóson a Magyarok
Szövetsége 2010 febr. 7-i munkaértekezletén
Márai Sándor
Te vagy a nő!
Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat:
Te vagy a Fény!
Interjúkötetem:Lélekemelő beszélgetések Lélekemelő Emberekkel
Kedves Barátaim, Kedves Olvasóim!
Új blogot nyitottam,
Lélekemelő beszélgetések Lélekemelő Emberekkel
Lelőhelye: http://dalerzs.freeblog.hu/
Újságírói pályafutásom alatt sok csodálatos, lélekemelő emberrel találkoztam. Ez a blog e lélekemelő beszélgetések gyűjteménye. Amolyan világhálós interjúkötet, hogy könnyen elérhető legyen, hogy ne kerüljön pénzbe....
Íme egy kis ízelítő az egyre bővülő tartalomból:
Kunszabó Ferenc , Dévai Nagy Kamilla
Mihályfalvi Fános /MIHI , Rácz Géza/ Bhakti Kamala Thírta
Jókai Anna , Paudits Zoltán
Az elhallgatott forradalom...Fehér Bence helyett a forradalmi képek
Earnie Larsen nyomán...
KAPCSOLATFÜGGŐSÉG
Ahogy már utaltam is rá, a kodependensek gyermekkori szerepeket játszanak, amely felnőttkorukban a vesztük lesz. Ezeknek a szerepeknek némelyikét beazonosította Earnie Larsen. Itt saját módosításaimmal adom meg.
A gondoskodó és a kisbaba. Sok felnőtt gondoskodó játszotta a hős szerepét gyermekkorában, és még mindig a másokról való gondoskodásból nyerik önbizalmukat. Kötelességtudatuk majdhogynem velük született. Úgy érzik, meg kell szolgálniuk a jogot arra, hogy létezzenek. A gondoskodók a szükségben lévő, gyámoltalan embereket vonzzák és alakítanak ki hosszú távú kapcsolatot velük.
A kisbabák ezzel szemben úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, ha semmit nem akarnak csinálni, akkor nem is kell – majd valaki más megcsinálja. Az átruházás veleszületett képességével rendelkeznek. Felnőtt korukban a kisbabát olyan emberek vonzzák, akik gondoskodnak róla, vagy anyáskodnak felette. A gondoskodók kisbabákkal kötnek házasságot. Mindent megtesznek, hogy megtalálják egymást.
Az áldozat és a bántalmazó. Az áldozatnak két fajtájáról beszélünk: a mártírról és a kedvkeresőről. A kedvkeresők onnan merítenek önbizalmat, hogy másoknak örömet okoznak. Az alkalmazkodó képesség velük született tulajdonság. Alkalmazkodnak bármihez, amit a helyzet diktál. Sosem védik meg a jogaikat, tulajdonképpen nincsenek is megvédendő jogaik. A kedvkereső legnagyobb félelme az elhagyás, és mindent hajlandó megtenni, hogy ezt elkerülje.
A mártírok önfeláldozás révén jutnak önbecsüléshez. Larsen szerint a mártírok sütkéreznek a fájdalom és csalódás fényében, és büszkék arra, hogy többet tudnak elviselni, mint bárki más.
A bántalmazó hamar megtanulja az életben, hogy ha valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné, akkor egyszerűen csak verbálisan, vagy fizikailag erőszakossá kell válnia. A bántalmazók megfélemlítésből és mások uralásából szerzik önbecsülésüket. Ritkán kérnek bocsánatot, vagy ajánlanak fel bátorítást. Természetesen kedvkeresőkkel és mártírokkal kötnek házasságot.
A kukta és a pléhpofa. A pléhpofa a saját önbecsülését érzelmi reakciók elkerülésével védelmezi. Megőrzi hidegvérét, míg körülötte mindenki megőrül – akkor pedig hátralép, és felsőbbrendűnek érzi magát. Büszkélkedik azzal, hogy nem foglalkozik a „normális” érzésekkel, és nincsenek rá hatással.
A kukta a pléhpofa ellentétpárja. Míg a pléhpofa azzal van elfoglalva, hogy elkerülje az érzelmi felelősséget, a kukta magába szívja a pléhpofa kifejezetlen érzelmeit (amikről azt feltételezi hogy saját érzelmei – a gondolatolvasás egyik talentuma). Amikor túlterhelt lesz, felrobban. Tulajdonképpen mind a saját, mind pedig partnere érzelemit cipeli. Amikor felrobban, kiegyensúlyozott partnerén felsőbbrendűség érzése lesz úrrá, mivel nem ragadtatja magát ilyen „gyerekes” viselkedésre.
Az üldöző és az elkerülő. Ez a duó egy „táncost”, és egy szerelemfüggőt tartalmaz vad üldözésben. Az üldöző bármit hajlandó lenne megtenni, hogy elnyerje az el nem köteleződő partner örök szerelmét. A táncos pedig figyelmesen katalogizálja partnere hibáit, hogy legyen kifogása arra, hogy elhagyja, amikor neki úgy tetszik - a másik egy hibáját okolja az elhagyás miatt, aki készségesen elhordozza a bűntudatot. Sok házaspár járja ezt a táncot a kapcsolatukon belül, az egyik megerősítést és érzelmet keresve a másik pedig megtagadva a melegséget és intimitást.
A perfekcionista és a pancser. A perfekcionista teljesítménye minőségén méri le értékét. Énképe a tökéletességre alapul. Sosem elégedett magával vagy bárki mással. Ez azt jelenti, hogy majdnem akárki megteszi partnerként, mert attól függetlenül, hogy milyen jó a partnere, a perfekcionista pancsernek fogja tekinteni őt azért, hogy fenntartsa a maga felsőbbrendűségének tudatát.
A beteg beteget vonz
A fenti rendszerekre épülve úgy tűnhet, hogy majdnem minden kapcsolat diszfunkcionális. Az utánozhatatlan Ernie Larsen szavaival „A beteg beteget vonz és az egészséges egészségeset.” A beteg nem vonz egészségeset.
A kodependensek akaratlanul is olyan partnert választanak, akinek tünetei a saját tüneteik ellentétpárjai. Aztán tovább folytatják útjukat, hogy csodálatos muzsikát hozzanak össze. Bárcsak így lenne! Ehelyett összegabalyodnak, mint a kantárszár, és felőrlik egymást, amivel egyre betegebbé és betegebbé teszik egymást! Egész idő alatt mindegyik a másikat hibáztatja a saját hibáiért. Sok kapcsolat inkább szól a függőségről és kodependenciáról, mint a szeretetről. Mégis van remény minden kapcsoalt számára, ha a partnerek hajlandók felelősséget vállalni a gyógyulásért.
http://ebredes-hajnala.hu/index.php
E VILÁG LEGVÉGÉN / saját vers...
E VILÁG LEGVÉGÉN
Ha már nem lesz Fény
Fénylek benned én
Ha már nem lesz Élet
Élek benned én
Ha már nem lesz Semmi
A Semmiben ott leszek én
Veled
Benned
E Világ legvégén
Paudits Zoltán
http://www.youtube.com/watch?v=vkfJlzaag3E
DRUNVALO a mayáknál....
ÉLJÜNK A SZÍVÜNKBŐL!
Itt egy döbbenetes film Drunvalotól!
/Hosszú, két órás/...Fantasztikus, izgalmas... Mayákról, naptárukról a jóslatokról...múltunkról, jelenünkről, s a jövőről......
A tudománnyal, tényekkel alátámasztva beszél úgy, hogy megértsük mi is történik velünk, a Földdel.... és mi várható!...
http://www.eletviraga.hu/hu/oldalajanlo/drunvalo
GHYMES: Álom elé
Álom elé
Délben futsz, én rohanok
Tiltasz, és én sem adok
Éjjel a tény elszáll
Alkudjunk már
Nappal győznek papírok
Számok, fények, adatok
Éjjel szép mondáim
Elhinnéd már
Kérdezd, hogy merre vagyok
Fénybörtönben a titok
Holdunkban éjjel vár
A seb sem fáj
Éhes vagy enni adok
Szomjas vagy inni adok
Elfáradtunk, egymást
Altassuk már
Refr:
Álmos vagy, este vagyok
Álmod van, benne vagyok
Mindent kitalál
Álom ami száll
A lelkek este nagyok
A testek most szabadok
Szép harcunk majd megvár
Lassuljunk már
Úgy csukd le a szemedet
Úgy zárd be a kezedet
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál
Refr:
Álmos vagy, este vagyok
Álmod van, benne vagyok
Mindent kitalál
Álom ami száll
József Attila
NAGYON FÁJ Kivül-belől amíg hevülsz, Nemcsak a lágy, ezért ölel Kettős teher oly hontalan, Nincsen egyéb És lásd, akadt Nincsen helyem mint a gyerek Mit kellene hisz kitaszit A kultura de az hol áll, A csecsemő De énnekem Segítsetek! Ártatlanok, Ti hű ebek, Nők, terhetek Ép emberek, Ti férfiak, Lovak, bikák, Néma halak, Elevenek, s ágya körül, Hallja, mig él. kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
Révész Sándor
Szeretettel...
Mert olyan fájdalmasan szép ....
Ismeretlen szerő
Szeretetből szeretlek
Szeretetből szeretlek, mert a Szeretet örök
Szeretetből szeretlek, mert átadni öröm
Szeretetből szeretlek, mert ez igaz részem
Szeretetből szeretlek, Isten érint véle
Szeretetből szeretlek, szívemből ez árad
Szeretetből szeretlek, ez Fénye Világnak
Szeretetből szeretlek, mert ez mit adhatok
Szeretetből szeretlek, csak EGY a hatalom
Szeretetből szeretlek, nem kell, hogy kérjed
Szeretetből szeretlek, e nélkül nincs Élet
Szeretetből szeretlek, ha ezt felismerem
Szeretetben Vagyok
Örökké EGY Veled!
Forrás: http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/imak/a-szeretet-verse
Michael Lightweaver
Michael Lightweaver
Galaktikus Tündérmeséje
Réges, régen, egy messzi, messzi galaxisban éltek azok a kis fénylények, akik csak azzal foglalkoztak, hogy örülnek az életüknek abban a boldog és időtlen dimenziójukban. Egy napon, egy hatalmas és nagyszerű angyal jött el hozzájuk. Az arcán rendkívül komoly kifejezés volt. Önkénteseket jött toborozni egy nagyon fontos kozmikus küldetéshez.
Van egy kicsi - de nagyon különleges - bolygónk az Alcyon galaxis peremén, amit Gaianak hívnak. Olyan ez, mint egy különleges, csodás kert, amin százezernyi különféle életforma nyüzsög. Olyan ez a hely, mint valami kísérleti állomás a galaxisban, ahol a legérdekesebb humanoid életforma él, amely magába olvasztotta a kozmosznak mind a lehető legmagasabb és mind a lehető legalacsonyabb ismert frekvenciáit is.
Röviden összegezve: a teljes dualitást. Egyfelől képesek a legmagasabb frekvenciák hordozására, a szeretetre, a fényre, az örömre, ami csak létezhet az egész Univerzumban. Másrészről úgyszintén képesek hordozni a lehető legsűrűbb és legsötétebb kozmikus frekvenciákat is, ami csak létezhet a kozmoszban - olyan frekvenciákat, melyek eonnyi korszakokkal ezelőtt alakultak ki.
Ez a jelenlegi helyzet. Az idő tartományában a bolygó periodikus ciklusokon halad keresztül. Pillanatnyilag a bolygó éppen most hagy maga mögött két nagyobb ciklust is - egy kétezer év hosszúságú korszakot, amit a Halak korszaknak hívnak és egy huszonötezer éves korszakot is, amelyben a bolygó megtett egy teljes kört az Alcyon körül, amely a Tejútrendszer központi Napjának számít.
Ezen körök befejezéseképpen, egyidejűleg sok minden véget fog érni és sok minden fog elkezdődni. De ami a leglényegesebb, a bolygó éppen most éli át a fénynek egy olyan beáramolását, mely során drámai mértékekben megemelkedik a saját frekvenciája. Mint minden átmenetkor, most is fellép egy bizonyos mértékű zűrzavar. Ezek egy része geológiai jellegű lesz, mivel Gaia magában is egy élő, fejlődésben lévő bolygó. De ezek közül nagyon sok a rajta túlnyomó részben élő, uraló humanoid fajt fogja érinteni.
Ez nem lesz túlságosan könnyű e faj számára - különösen a faj azon egyedei számára, akik még alszanak és a lehető legalacsonyabb frekvenciákon rezegnek. Amint a frekvencia változik és növekszik, az ezen egyedekben bizonytalanságot, majd rettegést fog kelteni.
Az első evolúciós éra a bolygón a fizikai éra volt, amelyben a kulcsszó a túlélés volt. A második éra, amely most fejeződik éppen be, a mentális korszaké volt, amelynek kulcsszava a logika. A harmadik éra, amely most kezdődik éppen, a szívé, melynek kulcsszava aszeretet. Ez a legmagasabb frekvencia.
Azok, akik jelenleg a hatalmat regnálják a bolygón, a régi rendhez, a fizikálishoz és a mentálishoz kötődnek. Azoknak, akik képesek lesznek kiterjedni a szívközpontjukig, akik képesek egy istenien kalauzolt életet élni, azoknak könnyű lesz ez az átmenet. Azok, akik nem képesek erre, nagyon sok hányattatást fognak átélni.
Szóval, ez a jelenlegi helyzet Gaiaval. Az ok, amiért most itt vagyok a következő: önkéntes jelentkezőket keresek, akik humanoid formába inkarnálnák magukat azon a bolygón, hogy segítséget nyújtsanak a könnyű és sima átmenethez. A múltban prófétákat és tanítókat küldtünk oda. Nagyon gyakran brutálisan üldözték vagy meg is ölték őket. Más esetekben pedig, ,,isteneknek'' lettek kikiáltva, akiket imádni kell és a humanoidok különféle vallásokat és rituálékat kreáltak köréjük, melyekkel kontrollálhatták egymást. Mindent csináltak azon kívül, hogy elfogadták volna azt a pár egyszerű tanítást, ami számukra fel lett ajánlva.
Szóval, itt az ideje, hogy mással próbálkozzunk. Nincs több próféta, megváltó meg avatár, amiket az emberek vallásalapításra tudnának felhasználni. Mi most ezreket - százezreket - küldünk átlagos fénylényekből, csupán két feladattal:
- Maradjanak a szívük terében. Függetlenül attól, hogy mi történik, maradjanak a szívük terében.
- Emlékezzenek arra, hogy kicsodák is ők, miért vannak ott és miről is szól az az egész.
Egészen egyszerűnek látszik ez, nemdebár? Sajnos, nem! Amint azt már említettem is volt, a dualitás elérte a bolygón a lehető legmagasabb csúcsait is. Az a faj tökélyre vitte a jó és a gonosz illúzióját. A lehető legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézzetek ezért hát az lesz, hogy emlékeztek arra, hogy Kik Vagytok, Miért Vagytok Ott, valamint, hogy Mi Is Ez Az Egész. Amikor emlékeztek, képessé váltok arra, hogy megmaradjatok a szív terében, függetlenül attól, hogy milyen külső események is zajlanak körülöttetek éppen.
Miből veszitek észre, hogy elfeledtetek? Ez nagyon egyszerű. Figyeljétek meg az ítéleteiteket. Abban a pillanatban, midőn észreveszitek, hogy éppen ítélkeztek, akkor tudni fogjátok, hogy Kik Vagytok Valójában, Miért Is Vagytok Itt és Mi Is Ez Az Egész. Ez lesz számotokra az emlékeztető jelzés.
Mi tudjuk jól, hogy micsoda kihívások elé képes valakit állítani az a bolygó. Tudunk arról, hogy mennyire valóságosnak látszik azon a bolygón az illúzió. Értjük jól azt, hogy milyen hihetetlen sűrű is az a dimenzió és mekkora nyomással kell szembenézzetek. De ha túlélitek ezt a küldetést - ezért keresek önkénteseket - hipergyorsasággal fogtok fejlődni.
Továbbá elmondanánk azt is, hogy tisztában vagyunk avval, hogy jópáran azok közül, akik csillagmagként arra a bolygóra fogtok menni, sohasem fogtok kicsírázni, kivirágozni - sohasem fogtok annyira felébredni, hogy képessé váljatok újra emlékezni arra, hogy kik is vagytok valójában. Néhányan fel fognak ébredni és ragyogni kezdenek, de erősen le fogják fojtani őket a többi ember véleményei és mindenütt jelenlevő gondolatformái. Mások felébrednek és ébren is maradnak és az ő fényük forrásul fog szolgálni nagyon sokak inspirációja, valamint emlékezése számára.
Mindenfelé fogtok inkarnálódni a bolygón; minden kultúrában, minden fajban, minden vallásban. De különfélék lesztek. Egészen sohasem fogtok beilleszkedni. Amint felébredtek felismeritek azt, hogy az igazi családotokat nem ugyanaz a faj, kultúra, vallás, megye vagy akár biológiai család jellemzi. Ez a kozmikus család - azok, akik veletek együtt jöttek oda - segítenek többféle módokon is a kisebb és nagyobb átmeneti folyamatok során.
Igazi testvériség és globalizáció a legfelsőbb formák között csak azok közül jöhet létre, akik emlékeznek arra, hogy Kik Is Ők Igazán, Miért Is Vannak Itt és Miről Is Szól Ez Az Egész. Ez mint az Isteni Jelenlét igaz temploma fog megjelenni, a szívetekben, ahol ez a jelenlét teret nyer és ahonnan szolgálhatjátok a világot.
Szóval, készen álltok? Jó!
Ó igen, mellékesen meg kell jegyezzem azt is, hogy pár apróságot is el kell mondjak...
A sűrűség miatt, abban a dimenzióban lehetetlen ügyködnötök egyfajta űrruha nélkül. Ez egy biológia védőruha, mely idővel meg is változik. Nagyon sok mindent lehetne erről meséljek, de az erre rendelkezésre álló idő rövid volta miatt csak annyit mondanék, hogy bele kellene ugorjatok ennek a kellős közepébe és meg kéne tapasztaljátok ezt saját magatoknak. Mindemellett én szóltam előre erről. Még veszélyes is lehet az, ha elfeleditek kik is vagytok valójában, ha azt gondoljátok, hogy ti VAGYTOK az űrruha, azon tény helyett, hogy az egész egyszerűen csak egy jármű a számotokra abban a dimenzióban.
Egyszer csak észre fogjátok venni, hogy milyen nagyszámú és sokféleségű űrruha van arrafelé és milyen jó szórakozás is figyelmet szentelni ezeknek. Habár, a végtelen változatosság ellenére, mivel ez a dualitás bolygója, ezek a változatosságok gyakorlatilag két nagy csoportba sorolhatóak be, mely csoportokat ,,nemeknek, ivaros hovatartozásnak'' hívják. Ismétlem, nincs most időnk ebbe mélyebben belemenni. De amint megtaláljátok a kapcsolatotokat a saját űrruhátokkal, az lesz a legtanulságosabb és a legérdekesebb dolog is egyben.
A következő apróság pedig a következő. Azért, hogy ténykedni tudjatok abban a dimenzióban, kaptok egy mikrocsipet is, aminek ,,perszonalitás, személyiség'' lesz a neve. Ez olyan lesz, mint egy azonosító jel, lenyomat az űrruhátokon, mely lényegileg tesz teljesen különbözővé mindenki mástól, aki csak ott van. Ez teszi lehetővé a számotokra a részvételt az ottani hologramban - olyasmit, amit úgy hívnak ,,konszenzusos valóság.'' Még egyszer, fennáll a valós veszélye annak, hogy annyira érdekeltté váljatok a holografikus perszonalitás drámáiban, hogy elfeleditek, hogy kik is vagytok valójában és azt gondoljátok, hogy TI VAGYTOK a saját személyiségetek. Tudom én azt, hogy ez most teljesen hihetetlenül hangzik a számotokra, de majd ha egyszer már ott lesztek...
Megismétlem, annyi minden mást is elmondhatnék még az orientációkról, de úgy gondoljuk, hogy a többit nektek magatoknak, ,,ott helyben'' kellene kikísérletezgessétek. Az egyetlen egy dolog, ami fontos, hogy emlékezzetek arra, hogy Kik Is Vagytok Valójában, hogy Miért Vagytok Ott és Mi Is Az Az Egész Valójában.
Ha ezt megtudjátok cselekedni, minden más pompásan fog működni. De jó jegyezzétek meg: Nagyon kevésnek sikerül tényleg EMLÉKEZNI erre, ők kilógnak majd mindenhonnan a ,,másságukkal'' és a többiek ,,Megvilágosodottnak'' vagy ,,Felébredettnek'' meg efféléknek fogják őket nevezni. Fura, ugye?
Nos hát, Sok Szerencsét és Jó utazást!!!
fordította: Ziegler Attila 2003-10-29http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=1
Syria/ Hanoa
SEMMI
Nincs közöttünk semmi
soha nem is volt
Te Vagy Napom az égen
s Vagyok Neked én a Hold
Az Vagy ami én Vagyok
Egészben a Szerelem
nem Vagy külön Tőlem
s nem is leszel sohasem
Mozdulatlan sziklám Vagy
s Vagyok én a köved
Te Vagy árnyékom
aki mindenhová követ
sötétség Vagy Bennem
s Benned Vagyok én a Fény
Templomod Vagyok
mindig Bennem
Szívedben remény
Egész Vagyok Magamban
Mindig megtelve Velem
körben és felosztva az öt Elem
Üresség Vagy te Bennem
folyékony tűzben éltető jellem
Örökké én-te Vagyok
Magamban Veled olvadok
Földben lebegek Veled
bent is kint Vagyok
Szférák zenéje Vagy
s hangodban táncod Vagyok
Az Vagy ami Vagyok
nem hiányozhatsz Belőlem
nem Vagy elválasztva Tőlem
Szeretlek
Végtelen Szerelemmel
ölellek Magammal
összeolvadva Veled
járjuk Végtelen táncunkat
Örök szüntelen
Állandó Egységünkben
érthetetlen RENDben
A CSENDBEN
http://www.youtube.com/watch?v=Tvsn-c4aKd4&feature=related
Sólyomfi Nagy Zoltán
Utolsó érintés
Aranyszín felhőkbe mártottam
kóbor tollamat
s Neved lelkembe
azzal írtam
S hogy szaladva széllel
világgá ne kiáltsam
- mindenki hallja -
alig bírtam
Máglyaként égett bennem
bíbor mosolyod
de zaboláztam
izzó vágyam
S elmerültem göndör fürtjeid
súlytalan hullámzó
selymes
játékában
Törékeny vállaidra
meleg köntösként
nagy, barna szárnyam
reá borult
De láttam, nem érzed
s lelkem összerándulva
szárnyaszegetten
elkomorult
Virágos mezőt idéző
mozdulataid
illata körém napfényes
álmokat szőtt
De a levegőt markoló
nyirkos magány
fájdalmas, gomolygó
árnyékká nőtt
Bármerre fordultam
Rajtad keresztül
láttam e szenvedő
szép világot
De e magam-festett vásznat
darabokra tépted
hoztál csitító, vén
józanságot
Aranyszín felhőkbe mártottam
kóbor tollamat
s Neved lelkembe
azzal róttam
De kitörölted onnan,
a tinta eltűnt
s utunk egymástól
eloldottam
